Szymba honlapja

"...hiányzik a csókod,amikor ajkad ajkamhoz ért,hiányzik az érintésed,mikor kezed kezemhez ért.Hiányzik a tekinteted,mikor rám néztél és elpirultam,hiányzik minden veled töltött pillanat..."




Volt egy lány, aki annyira szeretett egy fiút, hogy képes lett volna meghalni érte...ő volt a mindene csak érte élt és nevetett.De egyszer egy napon nagyot tévedett és elvesztette az élete egyetlen boldogságát...a lányban egy világ omlott össze ő csak sírt és sírt és senkisem értette őt ...nem akart élni de  remélt és kitartott, hogy majd egyszer a fiú újra rámosolyog...de a lány rossz reményeket táplált mert a fiú már rég más lányra kacsintotta a szemét, s ami  a legrosszabb volt, hogy a lány barátnőjére...A lány ezt tudta de tűrte és várt várt a végtelenségig...hisz az ő szerelme végtelen gondolta...Sok sok baratja volt aki bíztatta, hogy tartson ki és legyen erős de volt akik azt mondták, hogy a lehetetlent akarja...A fiú utálta a lányt a lány pedig ennek ellenére is imádta holott csúnya dolgokat mondott rola...de a lány szerelme oly hű és tiszta volt, hogy nem tudta megszüntetni azt semmi.A fiú mást szeretett s akit szeretett az csak barátként tekintette, mindenki szenvedett...a fiú semmibe vette a lányt pedig  a lány nagyon szerette és megszüntetett minden kapcsolatot a lánnyal még a baratja sem akart lenni...teltek múltak a napok,a hetek, a hónapok és eltelt egy fél év...a lány még mindig szerette a  fiút.Tudta, hogy soha nem lesz az övé..a fiú még hallani sem akart a lányrol még csak a létezéséröl sem...
A lány meg szeretett volna minden nap meghalni mert mikor esténként lefekudt halálosan félt és hiányzott neki a fiu hangja...félt a sötétbe,  félt az élettől, és félt élni. Félt, hogy nem jól csinálja amit csinál és félt feledni...félt attól, hogy sohasem lesz többé boldog...mindig mikor mosolygott csak a azért mosolygott, hogy azt higgyék jól van, de belül a szivét mérges kések szúrkodták...1 napon bement a furdőbe és egy kicsi piros táskából egy pengét húzott elő...nagyon sírt és leült a kád szélére gondolkodott és zokogott nem tudta mit tegyen...nem bírt élni nem, bírt mindenkinek a szemében nézni és nem volt senkije, senkiben sem bízhatott soha, mert mindenkinek ellenséges szeme volt..visszagondolt a szép szavakra az emlékekre az édes csókokra a fiúval töltött szép estékre éjszkákra meg minden emlékre...A fejében ott motoszkált minden, a fiú csendes lágy hangja amit soha nem tud elfelejteni és a szép kicsi arcocskája...nagyon sírt a lány és azt mondta magában suttogva halálosan szeretlek akkor is ha még ezt nem tudod...majd végighúzta az éles pengét a szép sima karján majd összeszorított fogakkal nézte ahogy lecsurog szép drága piros értékes vére...akkor már nem érzett fájdalmat...csend volt az óra hangosan ketyeget a falon a víz épp akkor készult kicsordulni a csapbol meg egy légy hangos zummögését lehetett hallani a szobábol...Minden megállt hirtelen csend lett a lány már nem sírt csak szeppeget...Megszűnt minden fájdalma a szívében..már csak a karja fájt..bement a szobájába lefekudt az ágyára és meghalgatott egy zenét amit sohasem fog elfelejteni... majd eszébe jutott egy baratnője biztató szavai aki ezt mondta mindig:"Kibirjuk kincsem, mi mindent kibirunk erösek vagyunk és kitartóak!Megigértem neked, hogy egyszer boldogok leszünk csak légy kitartó nagyon Szeretlek!"-néhéz egy szenvedőtől is vigaszt keresni...gondolta a lány elaludt...másnap minden ment a rendes kerékvágásban míg el nem jött az este újra...Minden este számára egy kínzás volt nem mert aludni mindig félt, félt és félt,szerette volna a fiúnak elmondani, hogy mennyire szereti még, hogy meghalna érte de tudta, hogy nem teheti inkább csak hallgatott...teltek múltak a napok és eljött a ma és a lány még mindig sír és szomorú és szeret de mindig fél és a lány...a lány...az én vagyok... aki  már mindent megbánt és minden vágya az, hogy elfelejthesse a fiút aki által annyi fájdalom kerult a szivebe..


http://foto.rambler.ru/public/k/r/krapiva07/1/1/1-web.jpg


Elvesztett mindent,amit szeretett...



Volt egy lány ki kereste a boldogságát.Nyughatatlan volt és szabad.Mindig szabadnak vallotta magát amire nagyon büszke is volt.Nagyon szerette édesanyjat aki egyedül nevelte őt.Egyszer egy szórakozóhelyen megismert egy fiút.Nem szeretett volna sohasem szerelmes lenni de még is ott volt a fiúval mert valami megfogta.A fiúnak gyönyörű szép kék szeme volt lógós nadrágja valamiféle márkás pólüja és érdekesen befűzött szintén márkás öve.Baseball sapka takarta barna kissé hosszú haját.A fiú megcsókolta a lányt.A lány ellökte magától és azt mondta:"Én szabad vagyok!" A fiú hasonló kinézetű barátaira nézett felnevetett és közbe ezt mondta:"Kislány senki nem mondta azt, hogy nem vagy az!Éld csak az életed mi eltöltöttünk egy szép estét ennél lehet akar szebb esténk is-kacsintott a lányra és folytatta-én is szabad vagyok és nem áll szándékomba ezen változtatni!" A lány kicsit csalódott volt, hogy a fiú ezt mondta,hisz arra várt,hogy a fiú kicsit udvaroljon neki.De a lány észre sem vette,hogy a szabadságát veszti el avval hogy mit sem törődve a laza sráccal együtt volt egész éjszaka.Arra gondolt,hogy jót bulizik vele és enniy,csókolóztak és még telefonszámot is váltottak.A lánynak kicsit hamarabb hazakellett mennie mert jött egy telefon hogy az annyira szeretett édesanyja kivel baratnők voltak meghalt...A lány megkérte a fiút hogy ha gondol rá hívja fel.Eltemették 5napra rá az édesanyjat akkor másra nem tudott gondolni de telt az idő és a lány észrevette, hogy a fiú nem telefonál.A lány a nagymamájához került és ott élt.Fél évre rá a lány bátorságot vett és felhívta a fiút.A fiú azt mondta h találkozzanak azon a szórakozóhelyen,ahol azelött összefutottak és egy nagyon szép estét töltöttek el.A lány úgy érzte fél év után újra boldog órákkal a buli elött elkezdett készülődni.A lány elment a barátnőjéhez és elindultak a buliba.A lánynak remegett a keze és érezte,hogy a fiú ott lesz és újra szép estének nézett elé.A lány bele se gondolt h már fél éve nem szabad mert rabul ejtette a fiú.Megerkeztek a lány berohant a WC-re és megigazította haját és a sminkjét.Megfogta barátnője kezét és elindultak a pult felé nem volt senki ismerős ott,de hirtelen megfordult valaki és ismerös szempár kacsintott rá.A fiú volt egy másik baratjával a fiú barátja elhívta a lány barátnőjét.A lány szépen mosolygott a fiú megfogta a lány kezét és így szólt nevetve:"Kislány szabad vagy még?" A lány elgondolkozott...Mélyen és belegondolt,hogy fél éve az anyukáját és a szabadságát egy napon vesztette el.
A lány reszketö hanggal így szólt:"Persze,hogy szabad!"Mosolygott és úgy gondolta,hogy a fiú nem tudhatja azt,hogy szereti.A fiú rámosolygott és azt mondta:"Hát én megmondom neked őszintén azért nem kerestelek mert elhagytam a kabátomat amiben a telefonszámod volt.Sajnálom."A lány elmosolyodott.A fiú kihívta őt és sétáétak egy nagyot a lány elmondta,hogy mi mindenbe változott meg az élete fél év alatt.Vége lett a bulinak a lányt hazakisérte a fiú és megkérdezte:"Kislány te szeretnél valamit tőlem vagy inkább maradsz szabad?" A lány tenyere izzadt lett hisz úgy érezte ha kell mindent felad a fiúért,de mi van ha a fiúnak nem kell ő?A lány bátor lett és azt mondta:"Félre teszem a szabadságom..." A fiú boldogan megcsókolta a lányt.A lány úgy érezte visszakapta a szabadságot és büszken gondolt arra,hogy az anyukája figyeli valahonnan őt és boldog.A lány és a fiú éveken át együtt voltak s közben felnőttek.A fiú egyik reggel arra ébred,hogy nem kell neki senki sem.Egy levéllel otthagyta a lányt.
"Ne haragudj kicsilány,de valami folytogat,valami olyan amire azt hiszem te szoktattál rá.
Folytogat és nem akarja,hogy itt maradjak.Ez azt hiszem a Szabadság.És a mai napig ezt nem éreztem.Azt sem éreztem a mai napig,hogy felőlem a szerelem kihült.Imádlak drágám
úgy mint még senkit sem, de érsd meg ez már nem ugyanaz.Megváltozott és elmult.
örökre szeretlek kicsim!"
A lány könnyekkel teli szemekkel elindult elindult keresni párját egyetlen szóért ami gyötörte lelkét:Miért?És érezte,tudta,hogy hol lesz elment a szórakozóhelyre.Ott találta valóban a fiút.Ott volt a barátnőjével.Átkarolták egymást.A lány elrohant a fiú látta és megállította meg sem szólalt de térdreborulva el kezdett sírni...A lány éles hangon megszólalt:"Miért?" A fiú erre azt mondta hogy megbolondult,és hogy ez már több hónapja így megy.A lány ellökte magától a fiút és elindult,elindult.Soha senki nem látta többé csak egyszer.Egyszer bekapcsolta a fiú a TV-t és látta,hogy a lány van benne.A lány aki Ausztráliába utazó repülőn megölte magát és egy levél volt a kezében.
Óhhh Istenem.Nem értem mit tettem ami engem ennyire tönkretett.Nem értem mivel érdemeltem ezt én meg.Mindenem elveszett semmim nincsen.Se édesanyám,se szabadságom,se az akit a világon a legjobban szerettem.Miért?
A fiú a lány sírjára borulva rájött hogy,tönkre tette a lányt és elvette magától is az életét mert nem akart abban a tudatban élni,hogy a lány miatta halt meg,és miatta szenvedett.


http://goodsigns.freeblog.hu/files/Sz%C3%ADv33.jpg



Egy tragikus eset

Egy tragikus eset,ami nem rég megesett.
Volt egy pár, mely szerelmes,szívük a szóra engedelmes.
Minden nap találkoztak,az életről együtt álmodoztak.
 

Lassan eltelt a forró nyár,szívüket hűsítette az ár.
A szerelem megmaradt,bár az idő elszaladt.
Egy napon veszekedtek,a dühtől mindketten reszkettek.
Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak,a kezek most elválltak.
A szél egyre jobban fújt,a lányhoz egy kéz nyúlt.

Karját megfogta,egyre jobban szorongatta.
Hiába védekezett,testével reszketett.
Hirtelen elengedte,a szépet elfeledte.

A lányt erősen megütötte,akkor szívét is eltörte.
Gúnyosan mondta: nem kellesz,miattam többet nem szenvedsz.
Soha többé ne keress,engem Te ne szeress.
Megbánod, amit velem tettél,hogy ellenem vétkezni mertél.

A srác a földre esett,szavakat keresett?
Kérlek ne féljél,pár perce még szerettél.
A lábai elé borult,hibájából okult.
De a lány meg nem bocsátott,szavakkal átkozott.

Könnyek futottak végig az arcán,senki sem tudott segíteni bánatán.
Elindult hazafelé,csendesen nézett maga elé.
Otthon a szobájában sírt,könnyeivel nem bírt.
Úgy döntött nincs miért élni,a világtól nem akar félni.
Elvesztette szerelmét,vele együtt az életét.

Levelet írt,közben pedig sírt.
Ekképp fogalmazta meg gondolatait,a rég elmúlt álmait.

Megbántottál Kedvesem,tönkretetted szerelmem.
Nincs miért élnem,már a boldogságot nem remélem.

Ha majd értem szólnak a harangok,tudd, hogy most is Rólad álmodok.
Szívemet megsebezted,éelkemet rég elvetted.

Utolsó napomon nem leszel velem,fájni fog ez nekem.
Egyedül teszem meg az utolsó lépést,érzem belül a halálnak tépését.
Síromhoz ne merj közel menni,se könnyeket ejteni.
Ha majd egyszer hiányzom,már nem haragszom,

Gyere majd ki, nézd, mit tettél,tudom, hogy sose szerettél.
Mindig is imádni foglak,egyszer új világba hozlak.
Befejezte a levelet,aláírásként egy könnycseppet ejtett.
Vitte csendesen magával,de nem találkozott a halállal.
Felmászott egy szikla tetejére,szüksége volt minden erejére.

Utolsó pillantást vetett a tájra,emlékezett a szerelmes vágyra.
Könnyei patakként szaladtak,de ki nem apadtak.
Érted teszem,életem, elveszem.
A Nap szomorúan nézett,az Ő szíve is vérzett.

Lassan zuhant a mélybe,senki se látta a csendes éjbe.
Még most is üvöltötte szeretlek,soha nem feledlek.
Lelke a magasba szállt,az angyala a felhőn állt.
Meghalt érte,pedig senki nem kérte.
Meghalt!- a szél vitte,a srác el nem hitte.
Nem ment haza többé,a nyugalom az övé.

Barátai napokon át keresték,hisz ők mindig is szerették.
Egy csendes este megtalálták,de már vérben fagyva látták.

Kezében a levél megcímezve,szíve el volt vérezve.
Az írás olvashatatlan,szíve hontalan.
Egy őszi napon eltemették,végleg elengedték.

A koporsó hideg mint a jég,érte sírt az ég.
Valaki a kapuban várt,nem felejtette a szerelmes nyárt.
Talpig feketében,szerelme emlékében.

A temetőben csendben állt,a szomorúság a szemében hált.
Még most se tudja elhinni,hogy szerelme mért akart elmenni?
Végleg eltűnt, itt hagyta,szívét a halálnak adta.

Csendesen a sírhoz lépett,a fájdalomtól lelke égett.
A szemei bánatosak,az álmok fájdalmasak.

Kint állt, de meg nem tudott szólalni,szinte sóbálvánnyá változott, nem tudott megmozdulni.
Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól,nem értette, hogy már minden holt.

Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett,s belül szerelméért reszketett.
Órák teltek el végül elmondta: szeretlek,de érted már semmit se tehetek?

Mért hagytál egyedül,csend csak fájdalmat szül.
A csendben egy hang suttogott,az Ő hangja szívében búgott..

Azt hitte csak képzelődik,csak a hangjára emlékezik.
Előlépett egy angyal, talpig fehérben.szíve még égett a pokol tűzében.

Tudtam, hogy eljössz értem Szerelmem,gyere fogd örökké az én kezem.
Azt hittem, el tudlak majd itt feledni,de lelkem súgja Téged kell szeretni.
Ezek voltak az utolsó szavak,ez volt a pillanat amikor összeértek az ajkak.
Jött a reggel, mennie kellett,kedvesétől könnyes búcsút vett.

A srác könnyei csak folytak,szívéhez az ördög angyalai szóltak:
Vedd el az életed,hisz még, mindig szereted.
Megtette az életét elvette.
Vére a földre hullott,szíve csakis hozzá húzott.

Újabb temetés, újabb könnyek,az angyalok ismét eljöttek.
Megölték magukat egy szerelemért,meghaltak egy szebb életért...


http://joslas-magia.mconet.biz/news_images/960/romantikus_048_362_20090618151719_959.jpg






Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától: "Miért? Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól."

Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt, ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében: "Hát nem jutottam eszedbe egyszer sem? Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok, akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik, a síró kislány már nem létezik. Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az, ki eltávozott."

A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem a kis sír felé fordul. A sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén, egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már...

A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt, egy lány szerelméről és haláláról szólt. A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött, nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK!"


http://fotopartner.hu/images/galeria/szerelem/szerelem020.png



Volt egy lány ki szeretett egy fiú
ebből a szerelemből nem volt kiút
a lány egy ideig nagyon szerette
majd ki időre, elfelejtette
a lánynak volt új szerelme
de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem
s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente
a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti
de, nem nagyon keresi
Egyszer egy őszi napon
a fiú szerelmes lett nagyon
Látta a lány a fiút mással ölelkezni
forrón szenvedélyesen csókolózni
A lány nem bírta szenvedett
gondolta másik fiút kereshet
hetek teltek el a lány feladta
és leugrott a hideg habokba
A fiú halotta a halál hírét
futva rohant a temetőbe és sírt
Rájött mást nem szeret
és hogy nála jobbat soha nem kereshet.


http://ima.dada.net/image/medium/4042264.jpg


Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Elmúlt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A lány a fiút nem vette komolyan, ezért a fiú szívében örök félelem van. Attól fél, hogy elveszti a lányt, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép lány. Az egész teste lángolt, s az arca piroslott. Odament a lányhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte: 

       „Azt hittem szerettél egyetlen virágom, 

        te voltál mindenem ezen a világon.

         De te már nem vagy, könnyen másé lettél.

         Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él?

         Meghalok inkább, mert nem bírom már,

         A két ölelő karod más fiúra vár.

         Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg.

         Te e világon maradsz, én elmegyek.

         Az én szívem téged soha nem feledett.

         Gondolj rám néha, ki téged szeretett.

         Szeretlek most is, bár nem sokáig élek,

         Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!”

 

Mikor ezt leírta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte. Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A fiú egész közel ment a folyópartra, s belevetette magát a zúgó habokba. Megkapta a lány a fájdalmas levelet, s hullajtott érte fájó könnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. Felidézte magában a sok szép csókot. Átgondolta a régi szép időket, mikor a szíve egy fiúért égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s a lelke a mennybe szállt. Történetünk véget ért egy ködös májusi éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány.


http://babyanne.blog.nlcafe.hu/files/rozsaa.jpg

 







  -Szeretsz?
-Nemtudom.
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel ?
-Ez bonyolult.Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy
velem.Szükségem van a jelenlétedre,még ha nem is nézek rád.
Néha ellöklek, mert félek.Megijedek tőled, pedig nem
bántasz.Néha futnék veled akármeddig, akárhova...csakhogy
együtt lehessünk.Néha úgy érzem, nem jó ha ittvagy, vagy,
nézel, mert elvársz dolgokat.Lehet, hogy nem tudom megtenni.
A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen
szót sem. Csak elsétálok...Néha utálom, ahogy kinézel.
De ezt se mondom soha. A lényeg kárpótol mindenért.
Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.Pedig lehet,
olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.
Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok,
aztán megint ott a mosoly az arcomon.Lehetne egyszerű,
de nem... ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azthiszem....


http://image.hotdog.hu/_data/members0/028/988028/images/Szerelmes%2520igaz%2520k%25E9p%2520id%25E9zet.jpg


Egyszer volt egy lány és egy fiú, mind a kettő még nagyon ifjú.
Már hosszú ideje együtt voltak, az évek csak teltek múltak.

Boldogok voltak mindketten, de a fiú azt gondolta, lassan elmúlik a szerelem.

Egy esős nyári este elindultak sétálni, a felhők érezték,
e a nap nem a lány álma.

Hosszú időn keresztűl beszélgettek, szomorkodtak, de közben mindketten hamisan nevettek.

Későre járt az idő, egyre jobban zúhogott az eső.
A fiú elmondta hogy szerelmük már nem olyan mint rég,t
alán jobb lenne ha kimondanánk, hogy itt a vég.

A lánynak elkezdet patakban folyni a könnye, és a könnycsepp az arcán a helyét meglelte.
Az idő még rosszabb lett, a sötét felhőkből szinte fekete eső esett.

A lány a tócsába meglátta magát és szerelmét, nem bírta elvíselni a fiú hideg közeledtét.
A lány becsukta a szemét, hirtelen eszébe jutott minden emlék.

Az arcán végig gördült egy fájó könnycsepp, ránézett a fiúra és hirtelen futásnak eredt.
A fiú utána kiabált de ezt már nem halotta, a fűlébe csak egy dolog csengett, a halál halk szava.

Futott, futott és meg sem állt egy patakig,
ott leűlt és gyorsan keresett valamit.
Valamit, ami éles és mély sebet ejt, egy üveg szilánkot gyorsan meg is lelt.

Csak űlt és erősen szorította a szilánkott, felkészült rá hogy elhagyja ezt a világott.
Könnyes szemével nem látott színte semmit, fogta és pár mozdulattal felvágta ereit.

A vére folyt bele a patakba, tudta ez már visszafordíthatatlan.
A fiú érezte hogy baj van, és arra is rá jött hogy, szerelme iránta halhatatlan.

Megbánta ezt az egészet, utána rohant már félholt szerelmének.
Mivel ismerte a lány gondolatait, tudta, hogy valahol magányosan szomorkodik.

Hamar megtalálta szerelmét, a lány ölébe hajtotta fejét.
A fiú elmondta mekkorát tévedett, hiszen a szeretet iránta soha nem érhet véget.

Kivette a lány kezébe maradt szilánkott, és ő is felvágta az ereit, hogy szerelmével hagyja el a világot.

A lány már alig élt, és a fiú is haldoklott,
utoljára még adtak egymásnak egy szerelmes csókot.
A lány a fiú ölébe feküdt, és halkan súgták egymásnak SZERETLEK,
ezentúl a szerelmes szívek örökre együtt lehetnek.








Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 23
Heti: 67
Havi: 621
Össz.: 337 836

Látogatottság növelés
Oldal: Szerelmes történetek
Szymba honlapja - © 2008 - 2024 - szymba.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »