Szymba honlapja

"...hiányzik a csókod,amikor ajkad ajkamhoz ért,hiányzik az érintésed,mikor kezed kezemhez ért.Hiányzik a tekinteted,mikor rám néztél és elpirultam,hiányzik minden veled töltött pillanat..."




„VALAKIT SZERETNI AZT JELENTI: EGY MÁSOK
SZÁMÁRA LÁTHATATLAN CSODÁT LÁTNI!”

                                      

"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Elõször eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függõvé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függõvé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."

Paulo Coelho

                                                                                                

                             

"Szeretni úgyis,ha nem lát az ember,
Hogy az érzései vigyék tova.
Bízva vakon,könnyes szemmel,
Még ha az érzés néha ostoba!
Szeretni tegnap, ma és holnap
Mindig, amikor csak tudunk.
Még ha az érzések végül el is fogynak,
Akkor is szeressünk,mert mi egymásnak vagyunk!"

Németh Diána

                                           

"Bízok benned, mert vigyázol rám
Jó veled mert odabújsz hozzám,
Ha fázok Te gyengéden ölelsz,
S ha beszélek mindig rám figyelsz.
Ha rám nézel szemed ragyog,
Érzem veled boldog vagyok..."

Puzsár Klaudia

                                                                 

„Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belsõ igényeink törvényszerûen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon mûködik az "adó-vevõ berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyûlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevõ szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.”

Popper Péter

                                                            

Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.”


                         Kis hajó az élet tengerén,
                         ketten vagyunk, csak te meg én,
                         viharban, forró napsütésben.
                         Halálig együtt az élet tengerében
                         szeretni kell, nagyon szeretni,
                        s minden vihart könnyebb elviselni.
                       S ha majd egyszer véget ér az élet,
                       utolsó mondatom: szeretlek téged

                                           

Jó lenne tudni, van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekrõl egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerõsebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erõs ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvbõl? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?

             

                                               

„Egy tanács: Vigyázz magadra!
Egy kérés: Ne változz meg!
Egy kívánság: Ne felejts el!
Egy hazugság: Nem szeretlek!
És egy igazság:
Borzasztóan hiányzol!”

                                        

„hiányzik!
hiányzik a csókod amikor ajkad ajkamhoz ért.
hiányzik az érintésed mikor kezed kezemhez ért.
hiányzik a tekinteted mikor rám néztél a elpirultam
hiányzik minden veled töltött percem…”

Pucz Nikolett 

                                                                                      

Marcangol, tép egy érzés,

Szétszaggat a magány

Mindenki elhagyott már rég,

És ez nagyon fáj.


Kérlek, szólj hozzám,

Kell egy hang, ami hív,

Hogy tudjam, lehet jó is

Ez az átkozott lét.


Kell egy kéz, ami húz,

Csak a hang nem elég

A magány démona nyúz,

S én csak sikítok: ELÉG!!


De senki sem szólít…


Érzem a tûz leheletét,

Égeti a lelkem

A magány lassan felemészt,

Kínoz, megöl engem.


Felkapott egy lény,

Érzem, hogy szállok

Meghaltam és látom,

Ez nem csak egy álom.


A testem mozdulatlan,

Ott hever az ágyon

A penge a földre hullt

Ez minden mire vágyom


Kopogtat az ajtómon,

Egy régi ismerõs,

Benyit, majd felsikít:

„ÚR ISTEN! EGY MENTÕT!!”


Nem tudja, hogy elkésett,

Túl sok vért veszettem,

De elértem, hogy figyelnek rám,

Hát tessék! Én nyertem!


Csak szállok, repülök

Angyalok szárnyán

Visszanézek, és érzem

Végre gondolnak rám!

                                                            

Szeretem az élet hajnali dalát, szeretem a fények nappali szavát,szeretem az est otthon-melegét -, szeretem a csókod éjjeli tüzét!

                                                                                  

„Tudom, hogy nem jössz mégis jó várni, hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Nem mondom azt, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj Rám, ha a szíved nem mondja én hiába is mondanám.”
                                                      
„Egyszer egy napon, megfogod kérdezni tõlem, mi fontosabb nekem, te, vagy az életem? Azt fogom válaszolni, hogy az életem! És te elfogsz menni tõlem anélkül, hogy tudnád, hogy te vagy az életem!”
                                                       
"...nem vagy már közel és
nem vagy még távol,
még minden bennünk van
csak a jelen vádol..."
                                                                 
Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, tedd meg, és vállald a következményeket.”
                                                     
Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy azután örökre elváljunk.”
                                                       
"Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni

                                               
"Elmentél
és magaddal vittél engem is
aki itt maradt,
nem hasonlít hozzám."
                                     
"Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni!"
 
                                      
Te vagy ma mámnak legjobb kedve és olyan gazdag ez a ma,
hogy, ha egy életet akarsz ma nézz jól a szemembe.
(Ady Endre: Akkor sincsen vége)
          
 
„...de egy mosolyba bújva, még most is az arcodra fagynék,
veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren, vagy valaki missal
                                         
„Tudom, hogy nem jössz mégis jó várni, hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Nem mondom azt, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj Rám, ha a szíved nem mondja én hiába is mondanám.”
 
 
                                                   
„Egyszer egy napon, megfogod kérdezni tõlem, mi fontosabb nekem, te, vagy az életem? Azt fogom válaszolni, hogy az életem! És te elfogsz menni tõlem anélkül, hogy tudnád, hogy te vagy az életem!”
                                           
      Akit szeretsz ne hagyd elvalakiért, aki tetszik,                                                                                        mert aki tetszik, egyszer elhagy valakiért, akit szeret.”
                                          
    Mondd, hogy te is akarod,
      hogy kedvesnek lássál,
   s megadhassam mindazt,
amit tõlem vártál.
 
 
Mondd, hogy te is akarod
hisz ugyanazt érzed,
bevallanád bûnödet,
de nem találod vétked
 
 
 
Mondd, hogy te is akarod
hallani a hangom,
s egy szép napon kezeddel
simítani arcom.
 
Mondd, hogy te is akarod
kimondani egyszer,
amit szíved dalol,
de megvallani nem mer.
 
 
Mondd, hogy te is akarod
mirõl mesél szemed,
s ne hagyod, hogy megfosszon
tõle józan eszed.
                                                   
Az élet remény, küzdelem, bukás,
sírig tartó vágy, versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet. Tudom, ez az élet
                                              
Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek! - Majd szólok, ha változott a helyzet.
 
                                    
 Nem tudom, mi voltam eddig, ámde azt sem, mi leszek.
Tõled függ, hogy sötét árnyék vagy fényes sugár legyek.
                             
Soha le nem mondani.
Soha el nem csüggedni.
Ha kell, mindig újra kezdeni
                                   
 
Te vagy ma mámnak legjobb kedve és olyan gazdag ez a ma,
hogy, ha egy életet akarsz ma nézz jól a szemembe.

                                 

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem.
                         





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 25
Tegnapi: 7
Heti: 131
Havi: 205
Össz.: 343 231

Látogatottság növelés
Oldal: Megint versek!
Szymba honlapja - © 2008 - 2025 - szymba.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »