"...hiányzik a csókod,amikor ajkad ajkamhoz ért,hiányzik az érintésed,mikor kezed kezemhez ért.Hiányzik a tekinteted,mikor rám néztél és elpirultam,hiányzik minden veled töltött pillanat..."
Volt egyszer egy lány,aki születésétől fogva vak volt,ezért utálta az egész világot és mindenkit benne,kivéve a barátját.Ő mindig ott volt vele,segítette és biztatta.Míg egy nap találtak donort,aki felajánlotta a szemeit.A lány nagyon örült neki.Ekkor a barátja megkérdezte tőle,ha látni fog,hozzá megy-e feleségül,a lány igent mondott.Az operáció sikerült és mikor a lány először kinyitotta szemeit,a barátját látta,de ő is vak volt.A fiú megkérdezte,hogy mostmár hozzá megy-e feleségül,a lány elutasította.Pár napon belül a lány kapott egy levelet,amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot és a levél végén állt egy mondat:Vigyázz kérlek a szemeimre...