Ha valaki elment többé ne hívd vissza, |
|||||
|
|||||
B-ánatos könnyek szálnak a szívemben Ú-gy fáj,hogy elváltam tőled CS-öndes kis házatokat nem járom Ú-gyis búcsúzom tőled angyalom Z-okogó szerető szived bánatot kér O-lykor,ha téged bánat ér M-inden szerelmedet szívből kívánom I-Sten veled,Isten megáldjon S-osefelejtsd el ki voltam én neked T-e fogadtál el szerető szívednek E-gyszer most búcsúzom tetőled N-e hidd,hogy nem beszélünk mi ketten V-ilág tájáról is csak teérted vágyódom E-gyszer s mindig búcsúzom tőled L-ombos kis falumba levelem elküldöm E-zzel emlékem be is fejezem D-obbanó szívemnek a végső szava ISTEN VELED ÉDES ANGYALOM |
|||||
|
|||||
Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk az emlékeinkben mélyen.. | |||||
|
|||||
Én halni indulok, ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent. | |||||
|
|||||
Utálom
azt az érzést, mit akkor érzek amikor hozzád bújok, fogom a kezed vagy
nézlek. Utálom ha veled vagyok, azt is ha nélküled. Ha átölelsz, ha
simogatlak, és ha azt mondod "jó veled"; hogyha nevetsz, megijesztesz
vagy hozzám ér a kezed. Utálom ha megpuszilsz, és ha meghallom a neved. Gyűlölöm minden szavad ha igaz, ha nem. Téged is gyűlöllek, többé ne legyél kedves velem. Gyűlölök mindent, ami veled kapcsolatod dolog, csak ne menj el kérlek, mert abba belehalok... |
|||||
|
|||||
-Ha tényleg találkozunk még, akkor Te is tudod, hogy vége lesz. -Minek lesz vége? -Az eddigi életünknek. -Figyelj, felszoktam lépni egy pubban -Ne-ne-ne ne mondd el, ha pont arra a helyre sétálok be, abba a városba, akkor biztosak lehetünk benne, ha nem akkor ez a csók úgy marad meg, mint a legtökéletesebb csók, amit két idegen alkotott, és egész életünkben őrizzük az emlékét. |
|||||
|
|||||
Válj el békében és ne bánj semmit! | |||||
|
|||||
Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz. | |||||
|
|||||
Vedd még e csókot, édesem! Mostan megyek, elbúcsuzom És ez legyen a búcsuszóm: Igazat mondtál énnekem, Bús álom az én életem... |
Teljesen összetört a búcsúzás. Inkább a talajt rántsák ki a talpam alól, mint hogy elveszítsem gondolataimat rólad!
Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek.
Most búcsúzom, ennyi az egész,
Most menny el, vissza se nézz,
Csak vedd karodba azt ki tőlem elrabolt,
S gondolj arra hogy voltam s talán vagyok
Mert minden búcsú az ember tragédiája.
Nem szabad utána nézni annak, aki elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.
Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.
Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy, most meg kevés...
|
|